2016. szeptember 7., szerda

A bölcsesség titka

Egy rövidke történetet - A bölcsesség titkáról.
Igaz vagy sem, azt nem tudom, viszont mindenképp elgondolkodtató a történet, amelyet hoztam most Neked.

Miért nem sikeres oly sok ember?

Szókratész kérdéseket tett fel a Plákán hallgatóihoz: 
Mi a bátorság, mi az igazságosság, mi a derekas helytállás? 
Az athéni polgárok pedig válaszoltak neki. 
Theogorász eviszont egyetlen egy kérdésre sem felelt. 

Amikor az emberek szétszéledtek, Szókratész körül csupán néhány ifjú maradt, köztük volt Theogorász is.
– Mester arra kérlek, taníts meg engem a bölcsességre, szeretném tudni mindazt, amit te tudsz – szólalt meg végül Theogorász.
Mivel oly kitartóan és állhatatosan kérlelte Szókratészt, hogy az a házába vitte az ifjakkal együtt.
 
Amikor a házhoz értek, Szókratész megkérdezte tőle:
– Mire vágysz a legjobban?
– A bölcsességre – válaszolta Theogorász.
Akkor lépj közelebb, és hajtsd le a fejed – mondta a mester, és az ifjak nagy ámulatára belenyomta Theogorász fejét a kert végében álló dézsába, mely színültig volt esővízzel. Amikor érezte, hogy Theogorász nem kap levegőt, kihúzta a vízből, és megkérdezte tőle:
– Mire vágysz a legjobban?
– A bölcsességre – válaszolta Theogorász.
 
Ekkor ismét a víz alá nyomta. Mikor az már nehezen lélegzett, kihúzta a vízből, és a korábbi kérdést szegezte neki:
– Mire vágysz a legjobban?
– A bölcsességre – válaszolta Theogorász.
 
Szókratész kénytelen volt megismételni az előbbieket. Amikor Theogorász már nem bírta tovább a víz alatt, a ruhájánál fogva kiemelte a dézsából, és megkérdezte: – Mire vágysz a legjobban?
– Levegőre – válaszolta a fuldokló Theogorász.
Majd, ha úgy vágysz a bölcsességre, amint most vágytál a levegő után, akkor elnyerheted.

Mi a tanulság? 
Ugyanez érvényes a céljainkra is:
Égő vágyat kell ébresszünk magunkban és tápláljuk a lángját, szünet nélkül azokra az előnyökre, elégedettségre gondolva, melyekben részünk lesz, ha céljainkat elérjük.
Persze nagyon sok ember nem tudja meghatározni sem, hogy mi a célja, ezáltal kitolódik az ideje a végtelenbe, amikorra elérik azt. Nincs cél, nincs motiváció, csak egy helyben toporgás - pedig a lehetőségek korlátlanok.

Tanulni sohasem késő elkezdeni!

Úgy kell tenni, mint a vadludak, ők V alakban röpülnek, mert repülés közben folyamatosan mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtó ereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.

Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.
Ne ijedj meg, nem kell majd V alakban röpülni, csupán használni azokat az eszközöket, melyek rendelkezésre állnak, ezáltal a munka 50-60 %-át leveszik a válladról.

Azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.
Ez a Klubunk, legyél a tagja Te is:   https://facebook.com/groups/kezmuvesajandekok
 Írj bátran a Klubba, oszd meg velünk Te is, mivel foglalkozol.
 
Profi eszközök segítik az üzletedet naggyá építeni, és segítik a pénztárcádat megtömni.
Ha Te is anyagi függetlenségre vágysz, néhány dolog mellett nem mehetsz el.
Például, hogy nem hullik csak úgy az ölünkbe a siker, a pénz, a tudás...  bizony áldozni kell, időt, pénzt, munkát, ha könnyíteni szeretnénk a helyzeten.

Gondolkodj most el azon, mi az, amihez értesz, mi a hobbid, mi az, amit szívesen csinálsz. Lehet, hogy neked is a hobbid lesz a munkád?

Így találtam én is olyan másodállást magamnak, felmértem a lehetőségeimet, és kézenfekvő volt, hogy amit eddig hobbiként csináltam, azzal talán pénzt is lehetne csinálni.. nem csak elajándékozni a kész darabokat:     http://varroland.hu

Nos, Neked mi a hobbid? Lehet, hogy nem kell tovább keresgélned?

Legyen csodaszép napod!

Baráti Üdvözlettel: Gizus

2016. július 20., szerda

Játékbaba újdonságok varrolandról

A hétvégén úgy esett, hogy esett... az eső, és nem volt értelme kimenni a lakásból. Amolyan pfujj de nem szeretem idő volt. Nálam ez nem gond, mert gyorsan feltalálom magam.

A kertet nem lehet napokig megközelíteni úgy elázott a föld, habár fontos lenne ott is dolgozni egy kicsit, de az időjárás nem azt akarta.
Elővettem tehát a már napok óta öltöztetésre váról babákat, és varrtam nekik a ruhákat. Csipkéztem, hajukat csomóztam, szemüket hímeztem, és láss csodát, gyönyörűek lettek.

Aki még nem alkotott ilyen tüneményeket, nem is tudja elképzelni, hogy miből marad ki. Itt nem csak a munkára, az alkotás örömére gondolok, hanem azoknak a kicsinyeknek az örömére, akiknek majd örömet szereznek a játékbabákkal.

A készleten lévő babák megvásárolhatók.
Annak tudok küldeni a kiválasztott babát, aki elsőként jelentkezik érte.